2017. április 7., péntek

A műtét



A műtét napján korán elindultam, metróval és busszal jutottam el a klinikáig. Szokásomhoz híven késésben voltam, ennek köszönhetően hátizsákomat, az előre bekészített dolgaimmal (papucs, törülköző) otthon hagytam. A klinikához 10 perces késéssel érkeztem. 

A műtétet végző Dr. Lipták Eszterrel, illetve a műtős asszisztensekkel, Erikával és Gergővel röviden megismerkedtem, nagyon barátságosnak és közvetlennek tűntek, a késés miatt nem haragudtak meg rám. A műtétet végül Dr. Lipták Eszter végezte, mivel a konzultáción megismert doktornő nem ért rá ezen a napon. A doktornővel röviden átvettük a teendőket, majd megkezdtük az előkészületeket…
Szerencsére kaptam papucsot, illetve törülközőt is (úgy látszik, már volt több hasonló, feledékeny páciensük).

A papírmunka után következett a hajnyírás. Szerintem kisgyerek korom óta nem volt ilyen rövid a hajam, 2 mm-esre nyírták. Kaptam időt megmosakodni, elintézni a reggeli telefonokat, majd nekiláttunk.

A nap első részében a graftok kinyerése zajlott, és a befogadó területen a graftok helyeinek előkészítése. Az egész nap folyamán a legkellemetlenebb rész az érzéstelenítő injekciók megkapása volt, azok is csak az érzékeny területeken. Érzéstelenítés után csupán a fúró hangját hallottam, fájdalmat nem éreztem, maximum néha húzódást a bőrömön. Kb. ennyi maradt meg, úgy vélem kibírható a procedúra, nem volt szükség pihenőre. Összesen háromféle pozícióban kellett feküdnöm: bal oldalamon, a hasamon és a jobb oldalamon. Elméletileg olvashattam volna vagy játszhattam/internetezhettem volna a telefonommal, azonban inkább beszélgettem a többiekkel. Be kell, hogy valljam, hason fekvés közben hosszú percekre elaludtam. A graftok kinyerése után a doktornő – a kinézetre vonatkozó elképzelésem meghallgatása után – berajzolta a hajvonalamat (gyakorlatilag kijelölte a befogadó területet), majd ezt követően kezdte meg az érintett „helyszín” előkészítését.

A délelőtt folyamán rendeltünk ebédet, és mikor végeztünk az első etappal, már tálalva is volt a leves, a főétel és a desszert. Az ebédet követően elintéztem a szükséges telefonokat, majd kb. fél órával később folytattuk.

A délután során már a tényleges beültetés zajlott. Ez az időszak még kényelmesebben telt, már félig ülő pozícióban tudtam tv-t nézni. A műsorkínálat széles volt, a Discovery Channelt választottam, mivel szeretem a csatorna sorozatait. A délután második felében a többiekkel beszélgettünk az ünnepi készülődésről és a szilveszteri tervekről. A tv nézés és a beszélgetés közben azért az feltűnt – mivel ekkor a pozíciómból adódóan nagyjából láttam a többieket -, hogy milyen gyorsan és precízen dolgozik a doktornő és a műtős team. 

Hajbeültetésem napján






A beavatkozás kb. fél ötkor fejeződött be. Gyors fényképkészítés után megkaptam az otthoni csomagomat, a gyógyszert és a szórófejes oldatot. Ezt követően néztem bele a tükörbe és már láttam, egy körülbelüli képet a jövőről. A kinézetemet illetően sokkal rosszabbra számítottam, megállapítható volt, hogy a fejem a nyakamon maradt. Egy nagyobb vörös rész volt a donorterületen, és egy keskeny vörös csík a homlokom felett. Fájdalmam nem volt, kicsit könnyebbnek éreztem a fejem az érzéstelenítés miatt.

Kb. 5 óra körül elindultam volna haza, de nem szerveztem fuvart, vezetni meg ilyen állapotban nem tudtam és nem is akartam. Véleményem szerint fontos, hogy műtét után senki ne vezessen autót, ne legyünk felelőtlenek, nem csak mi vagyunk az utakon. Abban bíztam, hogy hívok egy taxit a klinikához. Őszintén szólva mindezidáig nem ismertem Budapest taxi forgalmát, főként a péntek késő délutáni szakaszban, ezért elég nagy meglepetés ért: laza tíz perc alatt a nagyobb társaságok mindegyike lepattintott. Szerencsémre Erika (ezúton is egy nagy köszönet neki) talált számomra egy parkoló taxit.

Szóval végül hazaértem. Otthon feleségem jóváhagyta az eredményt, kritikát nem kaptam (meglepő módon), sőt, készített is néhány képet.
Fájdalmam nem volt, így fájdalomcsillapítót nem használtam, csupán óránként permeteztem a befogadó területet a szórófejes oldattal.

Az első éjszaka nem sokat aludtam, kizárólag arra koncentráltam, hogy a fejem ne érjen a levegőn kívül semmihez, ezért félig ülő helyzetben feküdtem, és U alakú párnát használtam. Szokatlan volt a testhelyzet. Az éjszaka nagyobb részt tv nézéssel telt.

Összességében túléltem a napot, nem volt túlságosan megerőltető. Ezután már csak a várakozás maradt hátra, remélem a legjobbakat.